Tízlábú rákok, akik ránk rúgják a valóságot

Az adásban bemutatjuk, hogy a tízlábú rákok (Crustaces, Decapoda) miért is tartoznak a legellentmondásosabb állatcsoportok közé.

Ennek oka, hogy napjainkban legtöbbször két kontextusban találkozunk tízlábú rákfajokkal. Egyrészt azért, mert az összes őshonos faj – nem csak hazánkban, de szerte a nagyvilágban – veszélyeztetett, és emiatt számos természetvédelmi program keretében próbálják a hazai fajok megmaradt állományait megőrizni Ázsiában, Európában, Madagaszkáron, Tasmániában, egészen Dél-Amerikáig. Másrészt azért, mert az utóbbi évtizedekben számos olyan idegenhonos inváziós faj jelent meg hazánkban, melyek napjainkra alapvetően meghatározzák a meghódított élőhelyeken zajló folyamatokat.

Nem hiába nevezzük a tízlábú rákokat ökoszisztéma-mérnök fajcsoportnak. Erre kiváló bizonyíték a vörös mocsárrák, mely járatásó tevékenységével képes a vízügyi, közúti és vasúti hálózatok töltéseit megcsúsztatni, és a földalatti közműhálózatokat megrongálni. Ahol pedig a fauna domináns képviselőjévé válik, onnan idővel szinte minden őshonos növény- és állatfaj eltűnik. Részben ennek következtében egyre némábbak a tavaszok számos városi tó, csatorna és patak mentén.

Az epizódban emellett beszélgetünk a hazánkban található őshonos és idegenhonos tízlábú rákfajokkal kapcsolatos múltbéli és jelenlegi tendenciákról, az őshonos fajokat veszélyeztető betegségről, a rákpestisről, és végezetül az idegenhonos inváziós fajok állományainak felszámolását célzó lehetőségekről.

A podcast beszélgető partnerei:

Dr. Weiperth András, tudományos munkatárs - HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet, Makrofiton Ökológiai Kutatócsoport

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Tündérkutak, apró vízforrások az erdei állatoknak nagy szárazságban is

A podcastban fény derül arra, miért egyedülálló fákhoz kötődő mikroélőhelyek a dendrotelmák, vonzóbb nevükön tündérkutak.

Ezek a kis időszakos víztestek különleges élőlényközösségeket tarthatnak fenn, a rendszeres kiszáradás és gyakran kifejezetten alacsony oldott oxigéntartalom ellenére számos specialista faj (többnyire rovarok) kötődik hozzájuk egyedfejlődésük legalább egy szakaszában, két fokozottan védett mohafaj kizárólag e képződmények peremén fordul elő, ráadásul gerinces állatok - többek között vadmacska - számára jelenthetnek fontos vízforrást - különösen elhúzódó aszályos időszakokban. Noha legtöbbjük elsődleges vízforrása a csapadék, az ÖK kutatói kimérték, hogy a kifejezetten nagy méretű bekorhadt tőüregek közvetlen kapcsolatban vannak a fák nedvkeringésével, így a csapadékhiányos időszakokban is képesek megőrizni vizüket. Ráadásul hiába kis kiterjedésűek, pici a bors de erős-alapon hatással vannak a lokális állományklímára is: közvetlen környezetükben képesek a nyár közepén a nap legmelegebb és legszárazabb időszakában a zárterdei viszonyokhoz képest további 15%-kal növelni a levegő páratartalmát és a további 2,5 °C-kal hűteni a léghőmérsékleteket.

A "manófürdők" tehát igen változatos szerepet töltenek be az erdei ökoszisztémákban, aki kíváncsi a részletekre, iratkozzon fel az ÖKé! csatornájára.

A podcast beszélgető partnerei:

Dr. Kovács Bence, tudományos munkatárs - HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Erdőökológiai Kutatócsoport

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Ősszel hazánk síkvidéki területein járva láthatjuk, ahogy „V” alakba rendeződve elhalad a fejünk fölött egy–egy darucsapat. Ez a fenséges megjelenésű költözőmadár az egyik legrégebbi madárcsoport, melynek ősei már 60-70 millió évvel ezelőtt léteztek a Földön. A darvak 15 faja jelenleg Dél-Amerikán és az Antarktiszon kívül minden kontinensen jelen van. Miben rejlik ennek az állatnak az igazi misztikuma és a darvak miért fontosak a gyepek számára? Hogyan használható fel a darvak kutatása a klímaváltozás előrejelzésében és miért ernyőfaj a darvak nemzetsége, amely a világon fontos természetvédelmi szerepet tölt be? Mindez kiderül a darvakról szóló podcastunk következő adásából.

A podcast beszélgető partnerei:

Végvári Zsolt, az MTA doktora - a HUN-REN Víziökológiai Kutatóintézet igazgatója és tudományos tanácsadója

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Helyszín: Hortobágyi Nemzeti Park, Angyalháza környéke

Az azonos nemű egyedek közötti szexuális kapcsolat az állatvilág összes nagyobb rendszertani csoportjában és az emberek esetén is megfigyelhető.

Azonban valljuk meg, hogy első pillantásra egy biológus számára zavarba ejtő, hogy ez a viselkedés ilyen általánosan elterjedt az állatvilágban, hiszen a szaporodási sikert (látszólag) nem növeli, míg időt és energiát igényel.

A beszélgetés során szóba kerül, hogy a jelenlegi tudásunk alapján az azonos nemű állatok és emberek közötti szexuális vonzódás és kapcsolat mögött milyen sokféle, egymást legtöbbször nem kizáró biológiai magyarázat állhat.

Adatok igazolják, hogy sok esetben előnyös a társas kapcsolatok fenntartása miatt, de az is egyre valószínűbb, hogy bizonyos gének több, a szaporodási siker szempontjából ellentétes viselkedési jellemzőkre hatnak, stabilan fenntartva így a nem kizárólagos heteroszexuális viselkedésre hajlamosító géneket is a populációban. Ezen szelekciós magyarázatok mellett az is valószínű, hogy egyszerűen nem éri meg vagy nem sikerül mindig a kizárólagosan heteroszexuális viselkedést teljes bizonyossággal kódolni az agyban.

A podcast résztvevői:

Scheuring István, az MTA doktora – a HUN-REN Evolúciókutató Intézet tudományos munkatársa, a Kooperáció és Evolúciós Ökológia Kutatócsoport vezetője

Takács Ádám – szerkesztő-riporter

A vándormadarak titkos küldetése

A természetben minden összefügg – még az is, amit elsőre nem gondolnánk.

A vízimadarak nemcsak vándorolnak, hanem magokat, apró élőlényeket és akár halfajokat is képesek kontinenseken át szállítani. Kutatásaink során azt vizsgáljuk, hogyan formálják ezek a „repülő kertészek” a vizes élőhelyek ökológiáját, és hogyan segíthetnek a biodiverzitás megőrzésében. A madárürülék, amelyet sokan csak kellemetlenségnek tartanak, valójában egy apró ökológiai csomag - tele élettel.

Az elmúlt években kimutattuk, hogy vízimadarak több száz növény- és állatfaj terjesztésében játszanak szerepet szerte a világon. Most pedig arra keressük a választ, hogyan változik ez a kapcsolat az éghajlatváltozás és az élőhelyek átalakulásának hatására. A podcastben betekintést nyújtunk a terepi kutatások kulisszái mögé – sárban gázolva, hálóval a kézben.

Megmutatjuk, hogyan válik egy madár repülése egy összetett ökológiai hálózat részévé. És talán azt is, hogyan kapcsolódunk mi, emberek, ehhez a láthatatlan, mégis létfontosságú rendszerhez.

A podcast résztvevői:

Lovas-Kiss Ádám PhD – a HUN-REN Vízi Ökológiai Intézet tudományos munkatársa, a Lendület Terjedés Ökológiai Kutatócsoport vezetője

Takács Ádám – szerkesztő-riporter

„A beporzó rovarok mindennapi életünk alapkövei, letéteményesei. [...] A rovarbeporzás biztosítja mindazt a növényi változatosságot, amelyre a szárazföldi élet épül, és amely nélkül a földi élet minden értelemben sokkal szegényebbé, instabilabbá válna.” (Beporzóbarát városok kiadvány – ELKH Ökológiai Kutatóközpont, részlet)

Dr. Bihaly Áron– az Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársa – pályaművével 2025. júniusában elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Környezetvédelmi Ifjúsági Pályadíját. Pályamunkájában bemutatta „Hogyan hatnak a mezőgazdasági tájakon létrehozott vadvirágos parcellák a megporzó rovarokra?” Áront már egyetemi évei alatt is foglalkoztatta az agrártájak és a természetes élőhelyek megporzó rovarközösségének kapcsolata, a vadvirágos parcellák megporzó rovarokra gyakorolt hatása.

A Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport tagjaként Harta térségében végzett kutatásokat, hogy kiderítse: hogyan segíthetnek a vadvirágos parcellák a beporzó rovarok megmentésében? És hogyan lehet hatékonyan felhasználni az erre rendelkezésre álló limitált pénzügyi forrásokat Kutatócsoportjuk célja, hogy a hazai és nemzetközi döntéshozók is megalapozott információk alapján támogathassák a beporzó rovarok védelmét. A podcast során bepillantást kapunk a munkájukba és közelebbről megismerhetjük ezeket a kicsiny rovarokat, melyek kiemelten fontos részei Földünk ökoszisztémájának.

A kutatási projekt nem jöhetett volna létre Máté András magkeveréke (vadviragvilag.hu), valamint az az Állampusztai Mezőgazdasági Kft. közreműködése nélkül.

A podcast résztvevői:

Dr. Bihaly Áron – a HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársa, a Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport kutatója

Takács Ádám – szerkesztő-riporter

Minden szemmel rendelkező élőlény sajátos módon érzékeli a vizuális környezetét és mi emberek szinte elképzelni sem tudjuk, hogy egy-egy állat milyen különleges oldalról látja a világot. Ez különösen igaz a rovarokra. A különböző fajok látásmódjának megismerése növényvédelmi lehetőségeken túl természetvédelmi vonatkozásokat is rejthet.

Utóbbira jó példa a védett dunavirággal kapcsolatos, immáron 10 éve zajló kutatásunk, aminek eredményeként világelsőként épülhetett meg Tahitótfaluban és Budapesten egy-egy kérészvédő fénysorompó rendszer. Ezek a kivilágított hidaknál hivatottak megakadályozni a kérészek szárazon történő tömeges pusztulását. Hallgassa meg hogyan történik mindez!

A podcast résztvevői:

Egri Ádám, PhD – a HUN-REN Vízi Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Lendület Folyóvízi Ökológia Kutatócsoport vezetője

Takács Ádám – szerkesztő-riporter

A Lendület Folyóvízi Ökológia Kutatócsoport oldala: https://ecolres.hun-ren.hu/kutatocsoportok/lendulet-folyovizi-okologia-kutatocsoport/

A YouTube-on a Duna htm oldala: https://www.youtube.com/@DunaHosszuTavuMonitoring

Földvári Gábor negyedszázada kezdte kutatni a kullancsok és az általuk terjesztett kórokozók világát. A vele folytatott beszélgetésből megtudhatjuk, hogy miért választotta annak idején ezt a kutatási témát, és miért nem bánta ezt meg. Bepillantást nyerhetünk a vérszívók különféle evolúciós trükkjeibe, hallhatunk a sokféle kórokozóról, amiket terjeszthetnek és praktikus ötleteket is kaphatunk arra vonatkozóan, hogy mivel tudjuk megelőzni a fertőzésveszélyt.

A podcast résztvevői:

Földvári Gábor, PhD – a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoport vezetője

Takács Ádám – szerkesztő-riporter